Erről a versenyről alig van képem és azokat sem találom...

A tavalyi sárdagasztás helyett egy kellemes időben szép túrának indult. A csapat egyik fele félmaratonon indult (Benedek, Bálint, Bence, Gyuszi) a másik fele egészen (Ákos, Béla, Krisztián, Kriszti meg én)

A rövid távot minden nehézség nélkül abszolválták a fiúk, Krisztinek és nekem hosszú távval gondjaink akadtak:

1. Eltévedtünk. Egyszer csak eltűnt a jelölés. Egy bringás útbaigazított, hogyan jutunk vissza a pályára. Sajnos oda, ahol már egyszer voltunk. Onnan hamar visszajutottunk arra a pontra, ahol már a jelzések megszűntek. Végül találkoztunk egy emberrel, aki a jelzéseket szedte össze. Hát ezért nem találtuk meg az utat! Azt mondta őt azért küldték, hogy szedje össze a jelzéseket. Arra a kérdésre, hogy mi lesz akkor velünk, hogy találunk be a célba azt mondta, neki ez a dolga nem tud segíteni, útbaigazított és azt mondta talán arra nem szedték még le...  :-(

2. Nem találtunk frissítőpontot. A célban derült ki, hogy voltak, csak mint a jelzéseket felszedték őket mielőtt odaértünk volna :-(.

Ennek egyenes következménye lett, hogy mivel nem vittünk ennivalót szépen kiéheztünk. Mire a határhegy alá értünk, találtunk még egy mukit, aki szintén a jeleket szedte össze. Ekkor elszakadt a cérna, és nyílegyenesen betekertünk a célba. Már még pár alma jutott... Kriszti rávetette magát a kürtös kalácsra.

Tanulság: ez nem olyan maraton mint a többi. Csak egy évadnyitó tekerés, nem kell komolyabban venni, mint ahogy a szervezők sem vettek komolyan minket. Ha eljövünk megint, akkor rövid távra megyünk.